„Telítettség, sűrűség, figurativitás, felvillanás a sötétben, látványemlék, barokkos tradíció, jelenkortudat, filmes hatás, megfejthetetlen történet, olajfestészet, emberi test, realitás – kulcsszavak, amelyeket jellemzőnek érzek a munkáimra. Akár egyetlen alakot, akár tömeget, akár csak a néptelen helyszínt festem, mindig a fojtott emberi dráma érdekel. A dráma azonban nem feltétlenül valami rendkívüli helyzet. Számomra egy fül árnyéka legalább annyira drámai lehet, mint egy tragikus zuhanás a mélybe. A festés szépsége semmit sem ér a valóság heves érintése nélkül. ” (Lajta Gábor)
