“Korábbi festményeimen a férfi-nő kapcsolatok rejtelmeit kutattam a mai világ különös, olykor torz, de mindig megújuló és folyton változó tükrében nézve. Képeim az érzelmek erejéről szólnak, bár felfogásuk realisztikus. Fontos számomra, hogy a kép ne csak ábrázoljon, hanem közvetítsen is. Ezek amolyan apró üzenetek, olykor konkrét személyeknek, olykor mindenkire vonatkozóak.
Újabb témáimat a kereskedelmi szemléletben, a harsány reklámok világában, a politikai és kulturális eseményekben találtam meg, ill. mindezek felvetették számomra a kérdést, hogyan viszonyul az egyén az őt körülvevő világ hatásaihoz. Választ keresve a pop-art művészet parafrázisát korunkra hangolva jelenítem meg. Fontossá vált számomra, hogy a kép hatni tudjon egy pillanat idejébe sűrítve is. Ezért a képi világot addig a pontig redukálom, míg az a maga egyszerűségében is teljes értékű tud maradni.
Legújabb festményeimen a Végzet általi összekötöttség mítoszát boncolgatom. ‘A végzet vörös fonala azokat köti össze, kiknek végzetében van megírva, hogy találkozzanak, függetlenül időtől, tértől és minden egyéb körülménytől. Ez a láthatatlan fonal megnyúlhat, összekuszálódhat, de elszakadni sosem fog.’ (ősi kínai mítosz)” (Bárdosi Katinka)
