Képzőművészként a táj különböző absztrakt megjelenítése, illetve a táji látványból „derivált” rajzolat, vonalháló, zeneiséget is magában hordozó vizuális ritmus létrehozása foglalkoztat. A tájat, a táj egyes elemeit panteisztikus felfogással vizsgálom és „jegyzem le”. A természet átemelt vonalai, jelenségei segítségével az emberi létezés – és saját létezésem – néhány alapvető vonatkozását próbálom érinteni, mint például az idő megfoghatatlanságát.
Az „Idő tűkörképei” címet viselő diplomasorozatom után ezért fordultam Payer Imre lét-költészete felé, remélvén, hogy a metafizikus tájképek újragondolása, újrarendezése egyfajta visszhangja lehet a József Attila-díjas költő sorainak.
Technikai szempontból a grafika fekete-fehérjének éles kettőssége, a fekete és a szürke árnyalatainak ezernyi lehetősége vonz, amibe, ha bele is csöppen valamilyen szín, leginkább azért, hogy e párbeszéd keretei között maradva különleges vendégszerepet kapjon. Szeretem a rétegek játékát, beszélgetését, az egymásra rendezett grafikai nyomok, rajzolatok áttűnései és az így átszűrődő „gondolatok” révén létrejövő mikrovilágot, amit az utóbbi időben dobozművekbe komponálok.
(Böröcz Petra)
