„Nagy szerelem volt ez a női szépség. És elveszett. Frank Józsa mint festő sem akar ebbe a mitikus világba visszajutni. Többet akar: mint művész ki akarja sajátítani a régi szépet. A lehetséges szépet akarja megmutatni, és odafesti egy egyszerű lány rajzos alakját nekünk, és a spanyol grandoknak. Valamilyen, a természet rendjén felüli kecsességet akar megosztani velünk: legyen az csak egy körvonallal jelzett lehetséges mozdulat.( …) Régi szép jelképeket láthatunk, ilyenek a fénysugár és a liliom, de a külvilág, a mai külvilág minduntalan betüremkedik.” ( Részlet Filp Csaba: Százszor-tört varázs megnyitó beszédéből, 2014.01.28., Varga-Villa)
A képek történetei a nőiséggel átélt érzelmek, momentumok darabjai. Minden, ami az érzésből megmarad, a vászonra kerül és minden, ami a vásznon megjelenik, érzést vált ki. Valahogy így működik a festészet. Szerintem.
(Frank Józsa Anna)
