Pap Gitta


Pap Gitta műveinek témái foltokból való asszociáció útján jönnek létre: Pecsétként használt összegyűrt papírlapok vagy festékoldó szer hagyta nyomokról, esetleg a vászonra felkent homokfoltokról eszébe jutó momentumait festi a környező világnak, amelyben csaknem mindig jelen van az ember. „A művészetnek a külvilágra reflektálva van helye a mindennapi életben, ezért képeimnek főszereplői az emberek. Az ember én-központú faj, mindenben csak önmagát látja. Érzelmekkel, tulajdonságokkal ruház fel mindent, és saját képére formálja az őt körülvevő világot. Ezért szerintem ennek az univerzumnak a részévé a művészet önmagunk ábrázolásán keresztül válhat.” (Pap Gitta)