Sütő Róbert művein leginkább nem valós időben és nem konkrét tájban elhelyezett épületeket ábrázol, saját elmondása szerint „portrészerű megfogalmazásban, ezzel mintegy megszemélyesítve ezen élettelen tárgyakat”. Ars poeticája értelmében: „A tükörkép mindig relatív, csak rajtunk áll, melyik oldalon hisszük magunkat.”
(Sütő Róbert)
