Az élőket támogatom, nem a halottakat


artportal_logo_beta

2015-ben ismét Leopold Bloom díj, amely a művészi függetlenséget és a nemzetközi porondra való kilépést kívánja támogatni. A díj körüli változásokról beszélgettünk az alapító John Ward-dal.

2014-09-29

A Leopold Bloom Képzőművészeti Díj a magyar szcéna fontos független elismerése. Kétévente került kiosztásra, 2011-benBatykó Róbert , 2013-ban Nemes Csaba volt a díjazott. A 10 ezer euro értékű díj fontos célkitűzése, a független kortárs művészeti színtér támogatása és a művészek nemzetközi bemutatkozásának, karrierépítésének segítése. Az eddigi nyertesek személye és életműve orientál a díj értékrendjével kapcsolatban, ami az alapító szándéka szerint jottányit sem mósosul, noha a díj körül számos változás látszik körvonalazódni.

 A díj alapítója Európa egyik piacvezető nemzetközi szállítmányozási cége, a Maurice Ward Group, ennek tulajdonos-vezetőjével John Ward-al beszélgettünk, annak apropóján, hogy a következő évben, 2015-ben új lebonyolítót, a Pepper Art Projects-et bízta meg a díjátadó és a hozzá tartozó kiállítás megrendezésével.

artPortal: Ha megengedi kezdjük az Ön személyes részével: mi motiválta önt egy ilyen díj alapítására, milyen kapcsolatban áll a kortárs képzőművészettel?

John Ward (J.W.): Nagyon szeretem a kortárs művészetet – és a hangsúly nálam a kortárson van. Azt szeretem ami friss, mai, és az is igaz, jobban érdekelnek a művészek, és a mű létrejöttének intellektuális folyamata, mint maga a létrehozott művészeti produktum.

Ugyanakkor, ha jól tudom, ön műgyűjtő is, nem mond ez ellent ennek némileg?

J.W.: Így van, műgyűjtő vagyok, mert a végterméket is értékelem, attól függetlenül, hogy az intellektuális folyamatok jobban érdekelnek. Gyűjteményem főként ír és magyar  kortárs művészetre fókuszál, de  néhány cseh művésztől is vásároltam.

Milyen művészeti stílust pereferál, vannak-e kedvenc művészei?

J.W.:  Ez az a kérdés, amire jelen helyzetben nem szívesen válaszolok nevek, vagy egyéb konkrétumok emlegetésével. A kollekcióm teljesen vegyes. Minden művész, akitől műtárgyat birtokolok, más és más. Arra törekszem, amikor kiválasztok egy új képzőművészeti alkotást, hogy teljesen egyedi legyen. Mondjuk így: az unikális darabokat gyűjtöm, lehetőleg ne legyen másnak is ugyanolyan, mint nekem, ezért is nem szeretem a sorozatokat. Sőt valamilyen módon szólítson meg, személyesen nekem mondjon valamit. Különleges és személyes, ezek a kulcsszavak amiket a gyűjtésnél szem előtt tartok. És nehogy elfelejtsem a legeslegfontosabb szempontot megemlíteni: a műnek tetszenie kell feleségemnek, Mary-nek is. Kettőnknek sikerült egy izgalmas darabokból álló, remek kvalitású gyűjteményt összeraknunk, feltörekvő és már befutott művészektől. Különlegességét az  ír és magyar kortárs képzőművészet egymás mellettisége adja, nem is tudok hasonlóról. Az egyéni motívációm nem különbözik az általam alapított díj fő célkitűzésétől, a legfontosabbnak pedig azt gondolom, hogy élő művészeket kell támogatni és nem a holtakat. Művésznek lenni nem egyszerű hivatás, jó értelemben vett küldetéstudattal bírnak,  olyan belső hajtóerővel, amit leginkább a vallásossághoz lehet hasonlítani. Ők hisznek valamiben, én pedig hiszek bennük. Eljutattni őket valahonnan valahová, segíteni műveik képviseletét, a karrierjüket – ez lehet a mi feladatunk. Élő, napjainkban alkotó művészek zsebébe szeretnék pénzt és útravalót helyezni, a támogatásom is ezt a célt kell, hogy szolgálja, ez a Pepper Art Projects -el létrejött szövetség alapja, és a kezdetektől ez  a Leopold Bloom díj törekvése. Legjobb képességünk szerint igyekszünk a leghatékonyabban segíteni, erre van a tízezer euro, és mi lehet jobb a készpénznél?

 

John Ward a Leopold Bloom díj alapítója. Fotó: Molnár Mihály

Más országokban is támogatja a művészeteket?

J.W.: Formálisan nem, csak itt, Magyarországon, legalábbis ebben a pillanatban ez a helyzet, de jövőbeni terveimben szerepel a Leopold Bloom díj kiszélesítése a kelet-közép európai régióban. Nyitottá szeretnénk tenni hamarosan a jelentkezést olyan országok művészei számára is, mint Románia, Szlovákia, Bulgária. Budapest földrajzi helyzete és történelme jó lehetőséget kínál arra, hogy centruma legyen egy ilyen kezdeményezésnek, fontos ügyek felmutatásának. Budapest intellektuális, szellemi központ, százéves kávéházi kultúrával, hagyományosan jó helyszíne a kulturális keveresédnek. Szerintem a Leopold Bloom díjnak komoly jövője van itt, része lehet abban, hogy Budapest a régió kortárs képzőművészeti központjává válhasson. Ezt a szerepet nem viheti egy nyugat európai nagyváros, nem lehet sem Párizsé vagy Berliné, kizárólag a régi keleti blokk országai közül birtokolhatja valamelyik, és a magyar fővárosnak komoly előnyei vannak ebben. Budapest centrális szerepével tisztában vannak sokan New York-tól Japánig.

Miért éri meg, azaz miért jó egy ír szállítmányozási vállalatnak magyar művészeti díjat alapítani?

J.W.:  Közvetlenül nincs előnye, de nem is kell, hogy legyen. A két dolog tökéletesen független egymástól, mármint a díj és az üzleti tevékenységünk. Nekem és általam a vállalatomnak van egy támogatási szándékunk, nem azért teszem, hogy saját magunkat középpontba állítsam, ezért nem Maurice Ward vagy John Ward a díj neve. Nem szeretnék intézményesülni, szerin
tem ez kiviláglott az előző két díjátadóból is. Teljesen új és rokonszenves brandet szeretnék a Leopold Bloom díj köré építeni, nem számít milyen cég vagy üzletember áll mögötte. Ez egy jövőbe tekintő, progresszív projekt, amely egy fantasztikus művész, James Joyce által kitalált figura nevét viseli, egy szimpatikus emberét, aki magában hordozza a mindennapok emberségét és gyarlóságait. Egy utazó, aki küzd a köddel, aggódik a pénz miatt, a lánya miatt, problémái mindannyiunk számára átérezhetőek, mindannyiunk közhelyei, ezért választottuk őt a díj névadójának. Persze benne van az ír-magyar kapcsolat szimbóluma is, sok egyéb mellett.  Nem véletlenül képzeletbeli figura a névadónk, akinek nincs köze az üzleti világhoz, nem egy konkrét, létező személy. Általában remélem, hogy megtérülnek a dolgaim, többnyire célirányos profitorientált tevékenységet végzek, de ez nem tartozik közéjük.

Hogyan határozná meg az értékrendet, amit a Leopold Bloom díj kifejez? 

J.W.: Két fő pilléren alapul: a független polgári lét és a mindennapokban is tetten érhető humanitás. A két legnagyobb bűn vagy hiba ami ellen pedig küzdeni kell, a nacionalizmus és a vallási fanatizmus. Ez utóbbiak okozzák a legtöbb gondot, túl sok problémát generálnak. Az általam preferált művészetnek ettől távol kell magát tartania, sőt a művészeknek ezek ellen kell fellépniük. Magának a Leopold Bloom díjnak pedig alapvetése a függetlenség, távolságtartás mindenféle struktúrától, a hatalmi viszonyoktól. Olyan ideológiamentes és hatalomtól független művészetet díjazunk, amely a mindennapi életre reflektál.

Ezentúl – ezek szerint – a Pepper Art Projects szervezi és bonyolítja le a Leopold Bloom díj átadását. Miért ők? Mi változik a korábbi évekhez képest?

J.W.: Az alapkoncepció és az alapvető törekvések változatlanok maradnak, minimális változtatásokat tervezünk. Még folyamatban van a részletek egyeztetése. Szeretnénk nagyobb közönséget elérni, nyitottabbakká válni, egy nagyobb szabású díjátadót képzelünk el, ebben számítunk első sorban a Pepper Art Projects-re, akik Magyarországon mélyen belefolynak a kortárs művészeti életbe, és igyekszünk majd több szponzort  bevonni az üzleti életből, a megnövekedett költségek fedezésére. A Pepper Art Projects hasonló értékek mentén támogatja  a kortárs művészetet, mint amit mi is magunkénak érzünk, tetszett a koncepciójuk és van ebben személyes rokonszenv is. Véletlenül találkoztunk, ahogy ez általában lenni szokott a kapcsolatok alakulásánál, otthonosan mozognak az ír-magyar relációban és meggyőztek arról,  képesek ezt a díjat még fontosabbá, még jelentősebbé tenni a magyar művészet életben. Közösen dolgozunk a korábban említett cél megvalósulásán, miszerint a közeljövőben Budapest regionális művészeti központtá váljon. És új helyszíne is lesz a díjátadónak, 2015-ben nem a Ludwig Múzeumban kerül rá sor, hanem a Bálnában.

Mi a helyzet a zsűrivel? Maradnak a korábbi tagok vagy sem?  

J.W.: A zsűri változik, de konkrét neveket még nem említhetek. Az európai művészeti szcéna szignifikáns alakjait szeretnénk felkérni. Egyelőre tíz fős shorlist-et álítottunk össze, művészeti szakújságírók, kurátorok neveivel, gyűjtők nem szerepelnek rajta és mindegyikük Magyarországon kívüli. A külföldi szakértők felkérése  tiszta helyzetet teremt, ezzel bármiféle együttműködés, részrehajlás kizárható. Független ítészek döntenek a díjakról, persze lényeges a szakértelmük, fontos, hogy a művészek számára is nyilvánvaló és megkérdőjelezhetetlen legyen a hozzáértésük. Friss szemmel néznek a munkákra és a legjobbakat fogják kiválasztani. Tapasztalataim szerint a művészek kedvelik a kialakult helyi viszonyoktól független megmérettetést. Ez tanulságos visszacsatolási lehetőség a számukra, egyben maximális alkotói szabadság garanciáját jelenti. Az pedig a teljes szcéna számára előny, ha külföldi szakértők jönnek ide, műtermeket látogatnak, eszmét cserélnek intellektuális és művészi folyamatokról, visszajeleznek, ők hogyan látják a magyar színteret. Nekem személy szerint is nagyon fontos a díj tisztasága.

Mit lehet tudni a pályázati feltételekről? Például az a korábbi kitétel, hogy külföldi kiállítási partnerrel lehet csak pályázni, érvényben marad-e?

J.W.: Ez még nem eldöntött, lehet, hogy marad, lehet, hogy nem.

Mikorra várható a pályázatot kiírása?

J.W.: Egyetlen dátum biztos egyelőre, a díjra jelöltek shortlist-jén szereplők kiállítása  2015. szeptember 4-én, pénteken nyílik majd a Bálnában. A többi még alakul. Praktikusan ez azt jelenti, hogy januárra ki kell dolgoznunk minden részletet, dönteni kell a zsűri tagjairól, a kiválasztás szempontjairól, a jelentkezés feltételeiről, a kiírás dátumáról.

Szerző: Jankó Judit