artportal.hu
2014-06-12
Üzletemberből gyűjtő, majd projektgazda: Molnár Mihály nem galériát nyit, hanem folyamatokban gondolkodik. Művek, művészek és nyitott, talán gyűjtővé is váló befogadók közötti kapcsolatokat teremt.
Akkor működik jól bármely művészeti szcéna, ha rétegzett, a szintjei kiépültek, a szereplők, intézményesek és intézményen kívüliek egymásra támaszkodhatnak. Mindez nálunk még alakulóban van. De az elmúlt két-három évben több új folyamatnak lehettünk tanúi. A galériák mellett például megjelentek azok az alakulatok – nevezzük őket akár helyeknek, akár projekteknek –, amelyek a non-profit és for-profit művészetterjesztés közti skálán változatos pontokon helyezkednek el, mindenesetre nem a klasszikus galériás elvek szerint működnek. Sőt, többnyire nem is kommerciális logikának engedelmeskednek elsősorban és tevékenységükben nagyobb hangsúlyt kapnak az egyéni meglátások és praxisok.
Művek, alkotók és nyitott nézők párbeszédhelyzetben. Fotók: Pepper Art Projects
Ezek egyike a Pepper Art Projects: kortárs művészeti kezdeményezés, nyitott platformként biztosít lehetőséget kurátoroknak, művészeknek, ötleteik megvalósításához. Mögötte néhány művészetkedvelő üzletember áll. Gyűjtői múltjuk révén régóta kapcsolatban állnak a kortárs művészettel, de szakmai kérdésekben átengedik a döntéseket művészeknek, művészettörténészeknek, kurátoroknak. Eseményeiket sokszor társművészetek bevonásával teszik élménydússá, legutóbbi csoportos kiállításukon a kortárs táncművész Góbi Ritával és a zenész Szegő Dáviddal dolgoztak együtt. Rendezvényeiken az érdeklődők nem csupán a művekkel, hanem az alkotóikkal is találkozhatnak, mert nagy hanssúlyt helyeznek a közönség-művész párbeszédre.
Góbi Rita táncművész egy kiállítási térben
Anyagi források mellett
kapcsolatrendszerük felhasználásával segítik tehetséges fiatal képzőművészek pályakezdését, alkotásaik minél szélesebb körben való népszerűsítését. Partnereik által felajánlott helyszíneken, például átmenetileg üresen álló irodákban, biztosítanak helyszínt kiállításoknak, adnak műteremlehetőséget, munkát művészeknek. Műteremlátogatásokat, találkozókat szerveznek vagy üzleti konferenciákon mutatnak be alkotókat és műveket. Művészetpedagógiai programjaik iskolások vizuális nevelését szolgálják, fókuszban azzal a réteggel, amelynek erre amúgy nemigen nyílna lehetősége.
Molnár Mihály, a Pepper Art Projects-et működtető alapítvány kuratóriumi elnöke, eredetileg szállítmányozással és logisztikával foglalkozó céget vezetett, és már tíz évvel ezelőtt is, gyűjtőként, kortárs műveket helyzetett el irodájában. Kifejezetten azzal a céllal, hogy minél szélesebb körrel megismertesse a művészeket. Andrássy úti tárgyalójukban – amely a régi Japán kávéház, a mai Írók Boltja felett található, s hajdanán kártyaszoba volt – évente két-három kiállítást is rendeztek.
A debütáló kiállítás
– A művészek munkáinak jelenlétét kell biztosítani – avat be Molnár Mihály, a kuratórium elnöke, miként lehet az üzleti életben társadalmilag felelősen tevékenykedni –, és gondoljunk csak bele, egy logisztikai céget milyen sok hazai és külföldi partner látogat meg. Sokfelől jöttek hozzánk, én pedig büszkén mutattam a kortárs műveket a falainkon, és a műtermet is. Ezt az egyik üresen álló iroda-helyiségünkben alakítottuk ki. Az idén Munkácsy Díjat kapott Filp Csaba az első rezidensünk, aki már több mint tíz éve itt dolgozik és kezdetektől aktív formálója a Pepper Art Projects tevékenységének. Nekem fontosak az ilyen hosszútávú kapcsolatok. Nagyon különös élményekben volt részem, míg a “passzívnak” mondható gyűjtőből a művészeket támogató mentorrá váltam. Izgalmas volt látni, ahogy az itt dolgozó munkatársaink is elkezdték érezni, van itt valami szokatlan. Még a képzőművészet iránt nyitottabbak ismeretei is többnyire Munkácsynál, vagy Csontvárynál fejeződnek be. Alig jut el valami hozzájuk abból, hogy élnek közöttünk festők és azok mit is csinálnak. Nem haszontalan ha a festők bekerülnek ilyen céges közegbe és megismerik őket azok az emberek akik egyébként nem járnak kiállításra.
Szabó Eszter beszél munkáiról a Jurányiban
Miért nem galériát nyitott?
Erre a kérdésre Molnár, elismerve, hogy a galériák fontos szerepet visznek a műtárgyak kereskedelmében, azt válaszolja hogy a hagyományos formánál rugalmasabb és izgalmasabb megoldást kerestek. Olyat, amelyben a művészek megtapasztalhatják: nem elég a művet létrehozni, annak bemutatásában, marketingjében is részt kell venni. Az elmúlt három évben mindig adott helyzethez alakították elképzeléseinket, reagálva mindarra ami velük és körülöttük történt. A Pepper Art Projects programjainak többsége közösség- és közönségépítésről szólt, mindig ügyelve a kvalitásra.
– Galériát nyitni, üzemeltetni, jelentős forrásokat igénylő, komoly üzleti döntés. – mondja Molnár, hangsúlyozva, hogy az egy olyan munka amit döntően az eladások bevétele minősít. – Ezt, illetve a hazai piac lehetőségeit felmérve döntöttem így: a művészek mentorálása, projektek felkarolása, saját ügyek megfogalmazása, elindítása a mai viszonyok között több sikerélményt és örömöt adhat. Ezt az elképzelést igazolta az idő: még ma is újabb és újabb célokat fogalmazunk meg és bennünket figyelők pozitív visszajelzései roppant lelkesítőek. Elképzeléseink is letisztultak és ma már kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a ma élő művészek és a kulturális élményekre nyitott emberek partneri viszonyának kiépítésére.
Művészetpedagógiai kurzus a Karinthy Gimnáziumban
A legfőbb cél: hidakat építeni.
– mondja Molnár, aki emlékszik azokra az időkre, amikor még nem volt kapcsolata kortárs művészettel: idegenkedett attól, hogy belépjen egy galériába, attól tartva, hogy ott kérdeznek majd tőle valamit, amiből kiderül, semmit nem ért a falon látható dolgokból, és még a vásárlást elvárják.
– Ezen a hozzáállásomon csak akkor tudtam változtatni, amikor megismerkedtem kortárs művészekkel, a velük való kommunikáció nyitottabbá, fogékonyabbá tett. Röviden: kapcsolatba kerültem a műtárgy mögött álló emberrel, a gondolataik sokszínűségével.
Ennek az útnak az élményét szeretnék másokkal is megtapasztaltatni. A felajánlásoknak köszönhetően
a helyszínek nem fixek,
azaz a Pepper Art Projects mindig ott van, ahol lehetőséget kap. Hol egy XII. kerületi villában, hol egy üresen álló irodában, vagy éppen egy konferencia közönsége előtt. A különböző helyszínek mindig új ötleteket adnak. A művészek gyakran helyspecifikus munkákat hoznak létre – amilyen nemrég Kerekes Gábor Villa party című kiállítása volt –, a kurátorok pedig az adott térre találják ki a koncepciót és válogatják a művészeket. Minden esetben kiegészítő programokat is szerveznek az adott kiállítás köré, ami szintén fontos, hiszen ez hívja be igazán a még “laikus” érdeklődőket, mondja Molnár Mihály: – Nem a többi galériát, kiállítást tekintem konkurenciának, sokkal inkább az aznap esti lehetséges programokat, teniszpartitól baráti vacsoráig. Ezeknél kell érdekesebbnek lennünk aznap estére. Sok munka eredményeként kialakult egy törzsközönségünk, ám a legjobban annak örülök, hogy nem mindig ugyanazok az emberek jönnek.
A legnagyobb sikernek azt érzik, ha a Pepper Art Projects eseményeire fenntartásokkal érkező vendégek távozáskor azt mondják, hogy “amikor beléptem ide lövésem sem volt a kortárs művészetről, de úgy távozom, hogy legalább azt a művet ott értem, sőt kezd tetszeni.”
A saját kiállítások mellett a Corvin rajziskolával közösen rendszeresen szerveznek műteremlátogatásokat, melyek elsődlegesen társasági események, és segítenek megérteni az alkotás folyamatát, célját. Molnár Mihály a legemlékezetesebb estéjüknek a Csülök csütörtök névre hallgató estét tartja, amit Fürjesi Csabával közösen találtak ki és szerveztek meg. Felkértek öt művészt, hogy merített papírra alkossanak a hedonizmus, mint hívószóval kapcsolatos művet. Kiválasztásásuknál, művészi kvalitásaik mellett, kifejezetten szempont volt, hogy a művészek kellemes beszélgetőtársak is legyenek. Az öt művész mellé meghívtak öt kortárs művészet iránt érdeklődő üzletembert és vendégük volt Bächer Iván újságíró, mint moderátor. Az Andrássy úti “Japán-szalonban” elfogyasztott csülökvacsora a után a gyűjtői oldalon ülők választhattak a képek közül, de meg kellett indokolniuk a választásukat. Az alkotó pedig elmesélte, miért pont így nyúlt a hedonizmus témához.
A lá Art, fogyasztós este a Kadarka Borbárban
– Lelazult este lett belőle, máig tartó kapcsolatok alakultak ki. Aki ott volt remek élménnyel és egy értékes képpel ment haza, amire ha ránéz, mindig eszébe jut ez az nap. Fontosnak tartom, hogy jól érezzük magunkat, ha művészetről beszélgetünk, és azt közérthetően tegyük. – összegez Molnár.
Nemzetközi kapcsolataik is alakulnak: legutóbb az Andrássy úton a prágai székhelyű Tina-B Fesztivál vezetője, Monika Burian Jourdan tartott prezentációt munkájukról, művészeikről és jövőbeli terveikről. A projektek sokszínűségét látva érthető a névválasztásuk: a fűszerekből – így a borsból is – kevés kell, viszont nélkülük íztelen a legjobb fogás is.
