…a történet folytatódik
A Japán Kávéház 1890-ben nyitotta meg kapuit az Andrássy út 45 szám alatt. Vendégkörének unicumát a korabeli művészvilág szereplői adták: írók, költők, festők, színészek, táncosok. A kávéház fénykorát az 1920-as évektől Kraszner Menyhért irányítása alatt élte, aki rendkívül jó kapcsolatot ápolt a művészek színe-javával, s mindemellett nagy művészet- és művészpártoló hírében állt. A korabeli sajtó megfogalmazása szerint „a Japánnak varázsa volt”.
Faludy György: A Japán kávéház
A kávéház a múltból halványsárgán s opálan
foszforeszkál. Ott ültünk Nagy Lajossal, Godával,
Gosztonyival, Józseffel satöbbi. Velem szemben
Petneházy Áriel, plátónikus szerelmem
vagy négy hétig. Hogy mi lett vele? Ne kérdezd tőlem.
Öt évtizede ennek. Elúszott az időben.
Kaczér bácsi, szerkesztő, nagykabátban, zsebében
egy huszassal, a WC-ajtónál állt szerényen.
Lökdösték. De hát nem volt kávét rendelni pénze:
húsz pengőjét, a versért, Attilának ígérte.
Lábujjhegyen néhányszor mellénk jött, de nem nézett
a kéziratba: – „Tudom” – súgta –, „gyönyörű szép lesz.”
A márványon, előttünk, tíz pohár víz. Alattunk,
úgy éreztük, nincs semmi. Vitáztunk és hallgattunk.
Forgács, kit Aix-ben ölt meg a Gestapo, azt mondta:
„Ne sírjatok. Jobb kor jön.” Mire Nagy Lajos: – „Kontra.”
Ifjúság, költőtársak, a kávéház, az asztal –
viszem mindet emléknek a Semmibe magammal.
Attila lejegyezte gyorsan a végső rímet.
Szürke világ volt. Miért látom ma rózsaszínnek?
(Portsmouth, 1984)
Kortárs művészeti kezdeményezésünk ezekhez a gyökerekhez tér vissza: lehetőséget kíván biztosítani tehetséges, fiatal művészeknek a pályakezdés éveiben. Tevékenységünk központi helyszíne az egykori kávéház kártyaszobái. Örömmel invitáljuk Önöket ide: kiállításra, könyvbemutatóra, műterem-látogatásra – vagy csak egy forró teára!
