Sokan hallottak róla, munkáit kevesen ismerték. A fiatalon elhunyt Kim Corbisier kérdéseket, talányokat, hiányt hagyott maga után. És valamiféle mítoszt is. Egy kiállítás ezt kezdte el vizsgálni.
A múlt héten nyílt meg a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Fészek – Kim Corbisier emlékkiállítás című tárlat (kurátor Hanka Nóra), amelyet a Pepper Art Projects rendezett. A művész életművét fókuszba állító kutatás első fázisát összegzi, Kim Corbisier tizennégy festményét mutatva be, a Fecskekirálynő című rövidfilm társaságában.
Videónk a megnyitóról: itt!
Fotó: Facebook
Kim Corbisier 1985-ben született Belgiumban, tinédzserként Nagyvenyimen élt, és Dunaújvárosban tanult. 2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán, mestere Halász András volt. Lendületes indulás volt az övé: számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt, Budapesten kívül Moszkvában, Kijevben és Marseille-ben, 2008-ban elnyerte a Fundamenta-Amadeus Alkotói Ösztöndíjat, 2010-ben a KOGART FRISS 2010 különdíját, 2011-ben pedig Közép-Kelet Európa egyik legrangosabb művészeti elismerését, a STRABAG Festészeti Díjat. Színésznői karrierje is jelentős volt. Láthattuk egy emlékezetes epizódszerepben Herczeg Attila Mindenki boldog című etűdjében, valamint 2009-ben főszerepet kapott Pálfi György improvizációs filmjében, a Nem vagyok a barátodban. Maga is kísérletezett a mozgóképpel, filmjei közül kiemelkedő a haldokló nagyanyja kórházi ágyán készült fekete-fehér, hang nélküli videó. A szó legszorosabb értelmében sikeres művész volt, aki törékeny alkatával, természetes bájával és céltudatos elszántságával mindenkinek elsőre belopta magát a szívébe. A magával ragadó karakter mögött azonban egy traumákat cipelő, és feldolgozni nem tudó személyiség rejlett. A nehezen kezelhető, tragikus családi múlt, az identitás krízisei, a pszichés alapú betegségek, szerek és gyógyszerek kísértették élete utolsó időszakában. 2012 áprilisában máig nem egészen tisztázott körülmények között meghalt, és életműve még mindig feldolgozásra vár.
Cím nélkül, évszám nélkül. A Pepper Art Projects jóvoltából
A Pepper Art Projects célja az, hogy Kim festményeivel, videóival és hangfelvételeivel, valamint a barátaival készített interjúkkal a lehető legteljesebb képet rajzolják meg a művészről. Az ötletet a Kim emlékét intenzíven ápoló Nagyvenyim önkormányzatától kapták, amely arra kérte őket, hogy segítsenek az ajándékba kapott festmények bemutatásában a testvérvárosban, a németországi Altomünsterben. A kiállítás sikerét követően döntöttek a kutatás folytatása mellett. A mostani tárlatot követően a teljes anyagot Budapesten, a közeljövőben ismerheti meg a nagyközönség.
Un matin a Marseille, 2009. A Pepper Art Projects jóvoltából
A dunaújvárosi kiállítás főleg Kim Corbisier személyiségének transzkulturális jellegét fogalmazza meg. A koreai és belga szülőktől származó lány, aki magyar nevelőanyja révén maradt Magyarországon, valódi bázist, igazi „fészket” végül sehol sem talált. Önvallomásnak nevezhető a Fecskekirálynő: a néhány perces improvizációban Kim, a költöző madarak negyven éve regnáló uralkodójaként egy ideális helyről beszél, melyet szeretne elérni alattvalóival: egy erdőről, ahol nincs idő, nincs semmi, és ahol békésen megfér egymás mellett a két rivalizáló fecsketábor.
Kim Corbisiernek szinte védjegyévé vált a festett és rajzolt felületek kombinálása. A festmények emiatt első látásra befejezetlennek tűnnek, az élénk színfoltok egyedi ritmust alkotnak a fehér vásznat beszövő vonalakkal. Viszont ez is szinte művenként változik, hiszen némely mű már-már fotorealisztikus részletességgel van megfestve, egy másik sietős, szinte elmaszatolt vonalai az absztrakt expresszionizmushoz közelítenek. Fehér Dávid művészettörténész megnyitó beszédében „az időhiány képeinek” nevezte őket, hangsúlyozva, hogy a művész valamiképp tudta, érezte, hogy nem sok idő adatik meg számára.
Festményrészlet. Fotó: Recska Mária
Kim Corbisier először fotósorozatokon és videókon örökítette meg a városokat, ahol járt, és később ezek alapján festette meg a műveit. A videókban egymás mellé vág budapesti és brüsszeli képkockákat, összemosva ezzel a konkrét földrajzi helyszíneket. Festményein is csak a francia nyelvű feliratokból gondolhatjuk, hogy az adott mű egy párizsi vagy brüsszeli utcát ábrázolhat, nincsenek a háttérben kliséként feltűnő nevezetességek, de jellegzetes épületek sem, a forgalmas utca lehetne akár a Nagykörút is. Barátaival közös, bensőséges hangulatú képek keverednek „az utca embereivel”. A hangsúly minden esetben az arcokon, az unott, zárkózott, ellenséges, vagy épp csodálkozó arckifejezésekben rejlik, melyek segítségével a befejezetlen képek minden figurája önálló egyéniséget kap. A hiperrealizmus hideg tárgyilagossága helyett Kim inkább szeretetteljes, szemlélődő módon ábrázol, mintha a barátságába fogadta volna az összes kamerája lencséje elé kerülő alakot.
Zoli au café, évszám nélkül. A Pepper Art Projects jóvoltából
A kiállítás szinte mézesmadzagként működik: többet akarunk Kim Corbisier művészetéből és személyiségéből. Titok és hiány – kulcsszavak maradnak, ha a törékeny és tűnékeny művészre gondolunk. A Fecskekirálynő természetes élőhelye talán inkáb az ICA-D, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet lett volna, de van annak gesztusértéke, hogy a város múzeuma, az Intercisa fogadta be. Hiányérzeteket hagy a kiállítás, Corbisier munkáinak kontextusáról, élete számos vonatkozásáról, művészetének kapcsolódásairól több és alaposabb információnak is volna hely. Ez így első fecske. Kim Corbisier életének és életművének bemutatása Budapesten folytatódhat majd tovább.
A kiállítás 2014. október 22-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 16 óra között, valamint minden hónap első vasárnapján 14-től 18 óráig.
Fotó: Facebook
