tájKÉPvers
2015. április 16-23.
Perger Zsófia bemutatkozó kiállítása
a Költészet Napja alkalmából
Nagy szeretettel köszöntök mindenkit Perger Zsófia tájKÉPvers című kiállításának megnyitóján.
A Pepper Art Projects Japán Szalonjában vagyunk, ennek a helynek az elnevezése egy híres kávéházra utal, amely több mint 125 éve nyílt éppen alattunk.
A mai Írók Boltja helyén működött a Japán Kávéház mely már a kezdetekkor összefonódott a művészeti élettel, nevét Ripp-Rónai József által tervezett és Róth Miksa által kivitelezett üvegablakokról kapta, törzsközönsége pedig főként írókból, költőkből, újságírókból állt.
Bár elsőre talán szerénytelenségnek tűnik párhuzamot vonni, de ahogyan a kávéház régi tulajdonosa gyakran segítette a fiatal művészeket, úgy mi, a Pepper Art Projects munkatársai is azért dolgozunk, hogy a feltörekvő fiatal tehetségek minél több helyet találjanak a bemutatkozásra.
Érdekes egybecsengés az előzőekkel, hogy a mai kiállítás időpontját a Költészet Napja alkalmából választottuk.
A főszerep ma este a tájaké lesz, azonban olyan műveket láthat ma este a közönség, amelyek szorosan összefüggnek a szövegekkel. A táj önmagában is közös nevezőt jelent a képzőművészet és az irodalom számára, a tájkép és a tájleírás is egyfajta narrációként működik, ugyanakkor a legbensőbb érzések bemutatása is gyakran történik a táj inspirálta hasonlatokkal.
A képzőművészeti műfajok közül talán a tájkép az, amire a legtöbb érzelmi asszociációja indul a nézőnek. Ha egy fát látunk, mely minden más élőlénytől, növénytől messze, egy távoli helyen, azt mondjuk rá, hogy magányos. Ha a rügyező fák színkavalkádját festi meg a művész, azt élettelinek látjuk, a sötétebb táj lehet szomorú, ijesztő, míg egy vidéki táj csendes őszi naplementéje megnyugtatást vált ki belőlünk.
A mai kiállítónknak, Perger Zsófiának is az emberi viszonyok, kapcsolatok, érzések jelentették a művészi látásmódjának kiindulópontját.
Perger Zsófia a MOME-n végzett tervezőgrafika szakon, azonban már hamar rájött, hogy az önkifejezés számára túlmutat a tipográfia, a szövegszerkesztés és a számítógépes tervezés lehetőségein, és figyelme egyre jobban az egyedi technikák felé terelődött.
Elképzelései szlovéniai ösztöndíja hatására erősödtek meg, ahol mestere biztatására kezdett el egyre inkább a képgrafikával és a festészettel foglalkozni. Beszélgetéseink során elmondta, hogy ez az útkeresés egy elvonult időszakot jelentett, sok délutánt töltött egyedül különböző helyeken, ahol figyelte, tanulmányozta a körülötte lévő emberek viselkedését, érzelemkifejezéseit. A Ljubljánában készült rajzok ma szintén megtekinthetők könyv formájában, sőt a művész sokszorosított kis lapjai haza is vihetők.
Perger Zsófia diplomamunkája egyfajta összegzésnek tekinthető az ezt megelőző évek kutatásaiból. Saját személyes látásmódja és a rátalált irodalmi inspirációk találkozásaként létrehozott egy művészkönyvet, mely jóval túlmutat a szokásos egyetemzáró vizsgamunkákon.
A képek és a szövegek jelentésrétegei szépen egészítik ki egymást, a néző lehetőséget kap a többféle értelmezésre, a szimbolikus jelentésárnyalatok kibontására.
A ma látható munkákon a figurák, az emberi alakok sokkal inkább rejtve vannak, de mégis nagyon hangsúlyosak. Perger Zsófia tájképei nem valós tájak, a természet formáit absztrakt elemekkel társítja, különböző pszichológiai, lelki tartalmat adva ezzel a képeknek.
Egyes alkotásokon a művész szavakba ölti gondolatait, a kisebb képek sorozatai mint egyfajta üzenő kártyák is felfoghatók, melyek együttes olvasásával kibontakozik a történet.
Tegnap installálás közben az itt dolgozók megálltak és azt kérdezték a kinti, festőállványon álló képekre, hogy mit ábrázolnak? Zsófi kedves visszakérdezésére, hogy nekik mit jelent, már megálltak, hogy egy pillanatig átadják magukat ezeknek a sokféle jelentéstartalmú képeknek. Ha akarom önarcképet látok a gomolygó vagy körkörös formákba, vagy épp az evilágtól eltávolodó alakokat, de ha az ecsetvonásokat követem, akkor még a levegő, a szél, vagy az eső mozgását is érezhetem a festményeken.
Jelen kiállítás egy bemutatkozó alkalom, és ezek mindig szerencsés találkozások egy-egy művésszel, hiszen lehetőség nyílik annak pályájának megismerésére az elejétől kezdve.
Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe a művész tevékenységének követését és bízom benne, hogy Perger Zsófia munkáival egyre több helyen találkozhatunk.
Kívánok sok-sok inspiráló tájat és találkozást, a kiállítást ezennel megnyitom.
Hanka Nóra
