Kondor Attila filozófiailag megalapozott festészete nemcsak intellektuális spekuláció, legalább olyan fontos része a spirituális gyakorlat – egyfajta meditáció, amely szellemi felismeréseit a művein keresztül teszi jelenvalóvá. A festészet anyagi eszközeivel törekszik az anyagin túlra, a „teljesség-tapasztalat”, a „Fenséges” megtalálására. „A kép létrejöttét megelőzi egy elmélyült pillanat, egyfajta meditáció: mikor komolyan gondolkodok valamin, több szemszögből is megvizsgálom, közben kialakulhat az Igazságnak sok pici feltárulása által egy gondolkodást meghaladó centrum, amely egyfajta tiszta pillantás, amely már nem latolgat, hanem egyszerűen lát. Amikor festek, ezt próbálom újraélni, azt keresem, hogy miként lehet visszatérni ehhez a revelatív pillanathoz. Csak ez érdekel a festészetben.” (Kondor Attila)
