„Munkáim témája jórészt az életemet körülölelő múlt és annak tárgyai. Hol hangszerek, hol lépcsők, hol zubogó vizek vesznek körül. Néha egy-egy alak, egy-egy kép, egy ablaknál álló nő képe (anyám, feleségeim, barátnőim) bukkannak fel a festményeken, grafikákon. Álomszerű ez az egész, és ezért mostanában álmaimat festem – azaz mindazt, amit eddig is, de az álom irrealitása fokozott szín és formahasználatra ösztönöz. Nem vagyok figuratív, de nonfiguratív se. Expresszív impresszionistának jellemzett egy méltatóm. Talán igaza van.” (Sinkó István)
