FÉSZEK
Kim Corbisier emlékkiállítása
2014. szeptember 25-október 22.
Intercisa Múzeum,
Dunaújváros, Városháza tér 4.
A Pepper Art Projects a kortárs művészet támogatásáért, népszerűsítéséért dolgozik, hagyományosnak mondható utakon és újító projektekkel.
A Pepper Art Projects személyes hangvételű kiállításra hívja az érdeklődőket, Kim Corbisier, a Fecskekirálynő egykori városába, Dunaújvárosba.
Jelen kiállítás célja, hogy a tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt művész Kim Corbisier sokszínű tehetségéről átfogó válogatást mutasson be. A festmények és grafikák mellett szerepet kapnak a filmek, fotók és a zene is.
Befejezetlen művek és művészi karrier szomorúan egybe csengenek, melyre barátok, szakmabeliek, gyűjtők emlékeznek vissza a gondosan összeválogatott videó interjúkban, melyek szintén láthatóak lesznek.
Megnyitó: 2014. szeptember 25. 19 óra
A kiállítást Fehér Dávid művészettörténész nyitja meg.
Helyszín: Intercisa Múzeum,
Dunaújváros, Városháza tér 4.
A kiállítás megtekinthető
2014. október 22-ig, keddtől péntekig
10-16 óráig, valamint minden hónap első vasárnapján 14-18 óráig.
Az első és utolsó fecske. Kim Corbisier, Dunaújváros
Sokan hallottak róla, munkáit kevesen ismerték. A fiatalon elhunyt Kim Corbisier kérdéseket, talányokat, hiányt hagyott maga után. És valamiféle mítoszt is. Egy kiállítás ezt kezdte el vizsgálni.
A múlt héten nyílt meg a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban a Fészek – Kim Corbisier emlékkiállítás című tárlat (kurátor Hanka Nóra), amelyet a Pepper Art Projects rendezett. A művész életművét fókuszba állító kutatás első fázisát összegzi, Kim Corbisier tizennégy festményét mutatva be, a Fecskekirálynő című rövidfilm társaságában.
Videónk a megnyitóról: itt!
Fotó: Facebook
Kim Corbisier 1985-ben született Belgiumban, tinédzserként Nagyvenyimen élt, és Dunaújvárosban tanult. 2010-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán, mestere Halász András volt. Lendületes indulás volt az övé: számos csoportos és egyéni kiállításon szerepelt, Budapesten kívül Moszkvában, Kijevben és Marseille-ben, 2008-ban elnyerte a Fundamenta-Amadeus Alkotói Ösztöndíjat, 2010-ben a KOGART FRISS 2010 különdíját, 2011-ben pedig Közép-Kelet Európa egyik legrangosabb művészeti elismerését, a STRABAG Festészeti Díjat. Színésznői karrierje is jelentős volt. Láthattuk egy emlékezetes epizódszerepben Herczeg Attila Mindenki boldog című etűdjében, valamint 2009-ben főszerepet kapott Pálfi György improvizációs filmjében, a Nem vagyok a barátodban. Maga is kísérletezett a mozgóképpel, filmjei közül kiemelkedő a haldokló nagyanyja kórházi ágyán készült fekete-fehér, hang nélküli videó. A szó legszorosabb értelmében sikeres művész volt, aki törékeny alkatával, természetes bájával és céltudatos elszántságával mindenkinek elsőre belopta magát a szívébe. A magával ragadó karakter mögött azonban egy traumákat cipelő, és feldolgozni nem tudó személyiség rejlett. A nehezen kezelhető, tragikus családi múlt, az identitás krízisei, a pszichés alapú betegségek, szerek és gyógyszerek kísértették élete utolsó időszakában. 2012 áprilisában máig nem egészen tisztázott körülmények között meghalt, és életműve még mindig feldolgozásra vár.
Cím nélkül, évszám nélkül. A Pepper Art Projects jóvoltából
A Pepper Art Projects célja az, hogy Kim festményeivel, videóival és hangfelvételeivel, valamint a barátaival készített interjúkkal a lehető legteljesebb képet rajzolják meg a művészről. Az ötletet a Kim emlékét intenzíven ápoló Nagyvenyim önkormányzatától kapták, amely arra kérte őket, hogy segítsenek az ajándékba kapott festmények bemutatásában a testvérvárosban, a németországi Altomünsterben. A kiállítás sikerét követően döntöttek a kutatás folytatása mellett. A mostani tárlatot követően a teljes anyagot Budapesten, a közeljövőben ismerheti meg a nagyközönség.
Un matin a Marseille, 2009. A Pepper Art Projects jóvoltából
A dunaújvárosi kiállítás főleg Kim Corbisier személyiségének transzkulturális jellegét fogalmazza meg. A koreai és belga szülőktől származó lány, aki magyar nevelőanyja révén maradt Magyarországon, valódi bázist, igazi „fészket” végül sehol sem talált. Önvallomásnak nevezhető a Fecskekirálynő: a néhány perces improvizációban Kim, a költöző madarak negyven éve regnáló uralkodójaként egy ideális helyről beszél, melyet szeretne elérni alattvalóival: egy erdőről, ahol nincs idő, nincs semmi, és ahol békésen megfér egymás mellett a két rivalizáló fecsketábor.
Kim Corbisiernek szinte védjegyévé vált a festett és rajzolt felületek kombinálása. A festmények emiatt első látásra befejezetlennek tűnnek, az élénk színfoltok egyedi ritmust alkotnak a fehér vásznat beszövő vonalakkal. Viszont ez is szinte művenként változik, hiszen némely mű már-már fotorealisztikus részletességgel van megfestve, egy másik sietős, szinte elmaszatolt vonalai az absztrakt expresszionizmushoz közelítenek. Fehér Dávid művészettörténész megnyitó beszédében „az időhiány képeinek” nevezte őket, hangsúlyozva, hogy a művész valamiképp tudta, érezte, hogy nem sok idő adatik meg számára.
Festményrészlet. Fotó: Recska Mária
Kim Corbisier először fotósorozatokon és videókon örökítette meg a városokat, ahol járt, és később ezek alapján festette meg a műveit. A videókban egymás mellé vág budapesti és brüsszeli képkockákat, összemosva ezzel a konkrét földrajzi helyszíneket. Festményein is csak a francia nyelvű feliratokból gondolhatjuk, hogy az adott mű egy párizsi vagy brüsszeli utcát ábrázolhat, nincsenek a háttérben kliséként feltűnő nevezetességek, de jellegzetes épületek sem, a forgalmas utca lehetne akár a Nagykörút is. Barátaival közös, bensőséges hangulatú képek keverednek „az utca embereivel”. A hangsúly minden esetben az arcokon, az unott, zárkózott, ellenséges, vagy épp csodálkozó arckifejezésekben rejlik, melyek segítségével a befejezetlen képek minden figurája önálló egyéniséget kap. A hiperrealizmus hideg tárgyilagossága helyett Kim inkább szeretetteljes, szemlélődő módon ábrázol, mintha a barátságába fogadta volna az összes kamerája lencséje elé kerülő alakot.
Zoli au café, évszám nélkül. A Pepper Art Projects jóvoltából
A kiállítás szinte mézesmadzagként működik: többet akarunk Kim Corbisier művészetéből és személyiségéből. Titok és hiány – kulcsszavak maradnak, ha a törékeny és tűnékeny művészre gondolunk. A Fecskekirálynő természetes élőhelye talán inkáb az ICA-D, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet lett volna, de van annak gesztusértéke, hogy a város múzeuma, az Intercisa fogadta be. Hiányérzeteket hagy a kiállítás, Corbisier munkáinak kontextusáról, élete számos vonatkozásáról, művészetének kapcsolódásairól több és alaposabb információnak is volna hely. Ez így első fecske. Kim Corbisier életének és életművének bemutatása Budapesten folytatódhat majd tovább.
A kiállítás 2014. október 22-ig tekinthető meg, keddtől péntekig 10 és 16 óra között, valamint minden hónap első vasárnapján 14-től 18 óráig.
Fotó: Facebook
Pedig nagy az erdő
Az említett filmben Kim Corbisier emleget egy időtlen erdőt, ahová fecskecsapatával szeretne eljutni, csak valamiféle politikai szembenállások akadályozzák ezt. – Pedig nagy az erdő, volna ott hely mindenkinek – mondja. Kering, mászkál egy mezőn, néha leül, feláll, szinte belesétál a kamerába, nehezen követhető logika szerint beszél, zavart, mégis komoly és szuggesztív. Nem lehet tetten érni, szerepet játszik-e, azt sem, hogy mondatai aktuális politikai térbe igyekeznek, vagy csak a tisztességes emberi, netán művészeti dimenzióba, de mindegy is.
Jegyezzük meg: „Nagy az erdő, volna ott hely mindenkinek.” Úgy érezte, csak neki nincs: 27 évesen kivetette magát egy erkélyről, egy pillanatra tán fecskekirálynő lett tényleg. Törékeny lelkű, hányatott sorsú művész volt, egyre határozottabb kontúrokkal égette bele magát a budapesti kortárs művészeti életbe. Édesapja belga volt, koreai édesanyja Kim kétéves korában öngyilkos lett. Apja ekkor magyar nőt vett feleségül, de nem sokkal később meghalt, Kim és nevelőanyja Magyarországra költözött, a családi tragédiáról csak felnőttként értesült.
Talán akkor billent ki lelki egyensúlyából, talán ez volt az a pillanat, amelyet oly sok bizonytalan, zűrös másik követett. Alkohollal, droggal, zavaros társkapcsolatokkal súlyosbítva, bulikkal, hajnalig tartó beszélgetésekkel oldva. És elképesztő, minduntalan kitörni vágyó tehetséggel megspékelve. Hol mint színészt mutatta meg nekünk Kimet, hol mint filmest, olykor fotográfust, leggyakrabban mint festőművészt. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakára járt, párhuzamosan az ELTE francia szakára is. Díjakat nyert, Strabag Festészeti Díjat, Kogart-különdíjat, alkotói ösztöndíjakat.
Van, aki állítja, bár 27 évesen távozott, lényegében teljes életet élt, már fiatalon megfestette öregkori képeit is. Más szerint félberoppant művészi pálya az övé. Tény: maradt utána seregnyi titokzatosság, művészi töredék, néhány befejezetlen és jó néhány kiforrott mű.
A Fészek című kiállítás átfogó válogatást ad a dunaújvárosi Intercisa Múzeumban. Festmények, grafikák mellett láthatók általa és róla készített filmek, fotók is. Molnár Mihály, a szervező Pepper Art Project vezetője azt mondja, a kiállításra készülve számos fénykép, film, festmény és grafika került elő barátoktól, gyűjtőktől és azoktól, akiknél hosszabb-rövidebb időt töltött a művész.
Kiderült, sokféleképpen él egykori barátai, ismerősei, művésztársai emlékezetében, de az bizonyos: saját létezését is egyfajta alkotásként élte meg, ahhoz is úgy viszonyult, mintha mű volna. Kim Corbisier sűrű, megfoghatatlan jelenlétével, a művészi pályán mutatott teljességeivel, töredékeivel, személyiségével adott annyit a hazai kortárs művészetnek, hogy érdemes megidézni emlékét. Arra mindenképpen elég, hogy megállapítsuk: lett volna neki hely abban a bizonyos erdőben.
